Történeti áttekintés

 

A masszázs a test felületén meghatározott fogásokkal és sorrendben végrehajtott meghanikus ingerek sorozata, amelyre kialakuló válaszreakció a fizikális gyógyhatás.

 

A masszázsról a legrégebbi feljegyzések i.e. 2700-ból származnak, Kínából. Kong-Fu Ce (Konfuciusz) feljegyzéseiből tudjuk, hogy masszőreiket éveken át képezték és ennek titkát féltve őrizték.

 

Hippokratész(i.e. 460-377) is alkalmazta a masszázst és szerinte minden orvosnak értenie kellett hozzá.

 

Görög neve szó szerint „gyúrást” jelent, mely az akkori tornatermekben a torna mellett alkalmazott masszázs, az izmok mechanikus gyúrását, vérkeringés javítását vagyis a mozgató szervrendszer karbantartását jelentette.

 

A Svéd Masszázs

 

A ma Svéd Masszázs néven ismert masszázs fogásait P.H. Ling Svéd tornatanár és vívómester foglalta rendszerbe a 19. század végén. Ez az un. Klasszikus (nyugati típusú) masszázs. Ezt a fogásrendszert használják kisebb eltérésekkel manapság a Svéd-, Frissítő- Gyógy- és Sportmasszőrök; melynek fogásai a következőek.:

 

Simítás: A svéd masszázs bevezető fogása. Célja a testi és pszichés kontaktus felvétele a kezelt személlyel. Erőssége szerint hathat a bőrfelszínre, bőr alatti kötőszövetre vagy a mélyebben fekvő szövetekre.

 

Dörzsölés: Célja az irhaszemcsék hajtű alakú kapillárisainak kitágítása, valamint a kötőszövet tapintó idegvégződéseinek ingerlése.

 

Gyúrás: A svéd masszázs fő fogása. Elsősorban az izomzatra hat. Serkenti a z izmok vér és nyirokáramlását, fokozza az anyagcserét. E fogással az izmok vérellátása a nyugalmi szinthez képest 10-20 szorosára emelhető.

 

Ütögetés: Bőr ingerfogás. Harására a felületes bőr-erek tágulnak, fokozza az izomtónust.

 

Rezegtetés: Nagyban képes csökkenteni az izom-hypertónust, különösen a csontról nehezen elemelhető lapos izmok esetében. Idegkilépési pontokon alkalmazva fájdalomcsillapító hatású.